A ribizli- Ribes rubrum-Ribes nigrum-Ribes aureum
A világ ribizlitermelésének nagy része az észak európai államokból származik. A ribizlinek piros, fekete és arany bogyójú változatait termesztjük. Friss fogyasztásra kellemesen savanykás íze miatt a piros ribizli a legelterjedtebb. Azonban ha a beltartalmi értékeket vizsgáljuk, akkor a fekete ribizli tartalmazza a legtöbb C vitamint, 100-250 mg C vitamin van 100 gr termésben. Jelentős az A, B2, P vitamin, a szerves savak, pektin, cellulóz és ásványi só tartalma is. A piros ribizlinek kevesebb a C vitamin tartalma, 100 gr-ban 30-40 mg-ot találunk.
A nagy biológiaii értékű ásványi sókban és vitaminokban gazdag ribizligyümölcs kiváló beltartalmi összetevőivel magyarázható kiemelkedő étrendi hatása. A C vitamin tartalma azonban az évjárattól és a fajtától nagymértékben függ. A ribizlinek összes savtartalma főleg citromsavból áll. Ásványi sók közül főleg kalciumban, foszforban és magnéziumban gazdag.
A ribizli környezeti igényei:
Hidegtűrő növény, inkább a hűvösebb, kiegyenlítettebb klímát kedveli. A száraz, aszlyos nyári időjárást nehezen tűri. Nem szereti a túl erős napsugárzást, a tűző nap által okozott felmelegedéseket, mert akkor a levelei károsodnak. A téli hideg nem károsítja. A fekete ribizli sokkal hamarabb fejezi be a mélynyugalmi állapotát, mint a piros ribizli. A fekete ribizli viszonylag rövid mélynyugalmi időszakaát korai virágzás követi, ezért a kora tavaszi fagyok gyakran károsítják.
A piros ribizli a középkötött, jó vízgazdálkodású, gyengén savas, humuszban és káliumban gazdag talajokon terem a legjobban. A fekete ribizli igényesebb, az eredményes termesztéshez lagálább 50 cm termőréteg szükséges, a talaj humusztartalma haladja meg a 1,5-2 %-ot, a pH érték 5,5-7 között legyen. Laza homoktalajokon csak öntözéssel termeszthető.