A szeder támrendszeres termesztése
A 12-18 évre tervezhető szederültetvény helyét gondosan kell megválasztani. Különösen vonatkozik ez a tüskementes szederfajtákra, tekintettel azok fagyérzékenységére. A vad szederfajok előfordulása miatt az erdőktől legalább 100 m távolságot célszerű betartani. Előveteménynek a kalászosok kevésbé alkalmasak, mert a szederültetvényekben az egyszikű tarackos gyomok a legveszélyesebbek. Az évelő gymoktól feltétlenül meg kell tisztítani a területet. A málnáénál hosszabb életű szederültetvény részére a talaj tápanyagtartalmától függően tartalékoló trágyázás szükséges a gyökérzet sekély elhelyezkedése miatt. A nagy adagú szervestrágyázás még kedvező talaj-tápanyagellátottság mellett is elengedhetetlen.
Talaj-előkészítéskor a talajt legalább 40-50 cm mélységben meg kell forgatni.
Árutermelő ültetvényekben a sortávolság 3,0-3,5 m, de házikertekben sem tanácsos 2,5-3,0 m-nél kisebb sortávolság. A tőtávolság 2,0-2,5 m legyen. A sorok iránya lehetőleg kövesse az uralkodó szél irányát.
A nem konténeres csemetéket ültetés előtt a kiszáradástól kell fokozottan védeni.
Hazánkban az ültetés legkedvezőbb ideje a tavasz. Őszi ültetés esetén nagy a fagykárosodás veszélye. Tavasszal – mihelyt a talaj állapota megengedi – egyenletes és gondos talajművelést kell végezni, hasonlóan a gabonafélék vetéséhez. Az ültetés fúrt vagy ásott lyukakba történik. Mélysége megegyezik a csemeték faiskolában elfoglalt helyzetével, de laza talajon 1-2 cm-rel mélyebbre ültethetők. A tavaszi ültetést feltétlenül kövesse a beöntözés. Újabban elterjedt a konténeres csemeték nyár eleji ültetése is, de ezt mégsem ajánljuk, mert a szeder fejlődése a kora tavaszi ültetéshez viszonyítva visszamarad. A tavasszal elültetett csemetéket a talaj felszíne felett 1-3 rügyre visszametsszük, és pár cm-es magasságban felkupacoljuk. A későbbi időpontban ültetett, konténeres csemetét ne metsszük vissza.
A tüske nélküli fajták hosszú, kúszó hajtásokat nevelnek, ezért csak támberendezés mellett termeszthetők eredményesen. Az ültetés után szőlőkarókat verhetünk le, amelyek az első évben támaszrendszerül szolgálnak, a későbbiekben pedig segédtámaszként a huzalos támaszrendszer mellett. Az első évben gyenge sarjak fejlődnek, ezért a viszonylag gyenge támaszrendszer is elegendő. A második évtől kezdődően azonban a szeder nagy tömegű, önmagát megtartani nem képes hajtásrendszert fejleszt, amelyet erős támaszrendszerhez kell rögzíteni.
A termővesszőket és az új sarjakat célszerű a támaszrendszer mellett szétválasztani, mert így könnyebb lesz a termés betakarítása és a szellősebb növényfal révén kisebb lesz a gombafertőzés mértéke. Ez úgy lehetséges, hogy a termő vesszőket és a sarjakat más-más oldalon vezetjük egymás felé és úgy rögzítjük.
A támaszrendszert közvetlenül az ültetés után állítsuk fel. Tartóoszlopnak 14-15 cm átmérőjű és 280 cm hosszú, lehántott kérgű, kiszáradt akácoszlopot használjunk, amelyet 80 cm mélyen ássunk a talajba. A végoszlopokat 65°-os szögben megdöntve rögzítsük. A tartóoszlopok közötti távolság 8 m. A vég- és a tartóoszlopokra 175 cm-es magasságban 60 cm széles, fából vagy horganyzott acélból készített kereszttartót szereljünk fel. A stabilan felszerelt kereszttartók két szélén elhelyezett furatba fűzzük be a 3,8 mm átmérőjű tartóhuzalokat. A sarjakat facövekekhez és a tartóhuzalhoz rögzített nevelőhuzalokkal vezessük. A V alakú nevelőhuzal-vezetés és a kettős tartóhuzalos megoldás lehetővé teszi a sarjak és a termővesszők térbeli szétválasztását. A termő vesszőket és az új sarjakat tövenként váltakozva vezessük a tartóhuzalokhoz, hogy azok tömege kiegyen-súlyozottan helyezkedjen el a támaszrendszeren. Ha csak egyik oldalra rögzítjük a tartóhuzalhoz a hajtásrendszert, akkor a támaszrendszer megdől, károsodik és akadályozza a szüretet is