Tüskétlen szeder-Rubus rusticanus var. inermis
A mérsékelt égöv ligetes, erdős vidékeinek és a folyóvölgyeknek az egyik legelterjedtebb és legrégebben gyűjtött gyümölcse. Kerti termesztése csak a múlt század közepén kezdődött. Az erős tüskékkel borított szederfajták termesztése Észak-Amerikában és Németországban volt jelentős, de napjainkra teljesen visszaszorult. Termesztése kezdetben vad fajokból szelektált változatokkal, majd a múlt század közepétől nemesített fajtákkal történ.
A szederfajták lehetnek kúszók és részben kúszók valamint merev szárúak. Az előbbiek rendszerint a hajtáscsúcsok meggyökeresedésével, az utóbbiak sarjakkal szaporodnak. A könnyű fajhibridizáció lehetősége folytán a szederfajták köztes tulajdonságokkal is rendelkezhetnek.
Világszerte, de hazánkban is a nagy gyümölcsű, tüskementes szederfajták megjelenését követően a tüskével borított hajtásrendszerű fajták szinte teljesen kiszorultak a termesztésből. A tüskementes fajták a kiskertekben Magyarországon is kedveltek.
A gyümölcs a málnához hasonlóan sokoldalúan felhasználható. A friss fogyasztás mellett konzervipari feldolgozásra és gyorfagyasztásra is alkalmas. A gyorsfagyasztott szeder desszertnek sokféleképpen felhasználható. A dzsem, a zselé, a lé, a szörp és a fagylalt a legfontosabb konzervipari termék, amely a szederből előállítható. Cukrászatban tölteléknek, joghurtkészítésnél ízesítő- és színezőanyagnak használják. Az USA-ban bort és likőrt is készítenek belőle.
Biológiai sajátosságai:
A szeder és a málna hajtásrendszere morfológiai felépítésében és fejlődési sajátosságaiban eltér egymástól.
A termesztett szederfajták – a málnához hasonlóan – kétéves föld feletti hajtásrendszert fejlesztenek. Egyes, tüskékkel erősen borított vesszejű fajok hajtásrendszere több évig is élhet, de ezeknek termesztési jelentőségük nincs. A merev szárú fajták hajtásrendszere megtartja önmagát, de a kúszó és a félig kúszó fajták támaszrendszert igényelnek.
A tüskementes fajták félig kúszó típusúak, tehát önmagukat nem képesek megtartani. Többségük a gyökértörzs járulékos rügyeiből fejlődő tősarjakkal újul meg. A tősarjak erőteljes növekedésűek, alapjuknál 15-25 mm átmérőjűek, és elérhetik a 3-5 m hosszúságot. Bizonyos hosszúság elérése után rendszerint bőségesen fejlődnek rajtuk másodrendű hajtások is. Ezek a kondíciótól függően 2-3 m hosszúságúak is lehetnek. A ceruzavastagságnál erősebb másodrendű hajtások a szedertő termésének jelentős részét adhatják a következő évben.
A tősarjak illetve az azokon fejlődő másodrendű hajtások leveleinek mérete a nyár végén csökken, bronzos árnyalatú lesz. Ezek a hajtáscsúcsok a talaj felé hajlanak és azt elérve, megfelelő nedvesség esetén járulékos gyökereket fejlesztenek. A gyökérsarjakat nem nevelő szederfajtáknak, így a tüske nélkülieknek is ez a természetes szaporodásmódjuk. A tüskementes szederfajták zölddugványozással és szövettenyésztéssel is szaporíthatók.
A tüskementes fajták rügydifferenciálódása a mérsékelt égöv alatt a málnához hasonlóan ősszel történik, rövid nappalos körülmények között és csökkenő átlaghőmérséklet mellett. A szeder a málnához viszonyítva rövidebb mélynyugalmi időszakot igényel, amely hozzávetőlegesen 700-1100 óra.
A termővesszők hosszúságban nem, vastagságban elenyésző mértékben növekednek. A fejlett, differenciálódott rügyeikből a málnáénál hosszabb termő hajtások fejlődnek. Egy-egy termőhajtás átlagosan 20-40 virágból áll és 15-30 gyümölcsöt fejleszt. A virágok nagyok, fehér vagy halvány rózsaszínű szirmúak, illatosak és bőségesen termelnek nektárt. A rovarok előszeretettel látogatják azokat. A megporzásban a háziméh mellett más rovarok és száraz időben a szél is szerepet játszik.
A termesztett tüskementes fajták öntermékenyek, de a fajták kölcsönös megtermékenyítése esetén a gyümölcsök nagyobbak és szabályosabb alakúak lesznek.
A tüskétlen szeder a későn virágzó gyümölcsfajokhoz tartozik. A megtermékenyítéstől a gyümölcséréséig átlagosan 40-60 nap telik el. A szedergyümölcs a málnához hasonlóan csonthéjas terméscsoportba tartozik, de attól eltérően a vacokkúpról nem választható el, azzal együtt szedhető és fogyasztható. A gyümölcs átlagtömege 5-8 g.
Gyökérzete a málnáénál erőteljesebb, de kevesebb oldalelágazást nevel. Valamivel mélyebben, zömében a talaj felszínétől 10-40 cm talajrétegben helyezkedik el.
Ökológiai igénye:
Hazánkban az eddig termesztésbe vont tüskementes fajták hő- és fényigénye hozzávetőlegesen megegyezik a szőlő igényével. Legbiztonságosabban a kiegyenlítettebb klímájú hegy- és dombvidéken termeszthető. A déli, délkeleti és délnyugati domboldalak a legkedvezőbbek, ezek a hazánkban uralkodó széljárástól részben védettek. Az erős szelek a nagy tömegű hajtásrendszert és a virágokat károsíthatják, ezért ezek ellen szélvédő fasorokkal célszerű védeni. A sarjakat és a termővesszőket az uralkodó széljárásnak megfelelően kell a támasz- rendszeren elhelyezni és megkötni.
A málnához képest kevésbé igényes a talaj minőségével szemben, de alapkövetelmény a jó levegő- és vízgazdálkodás. A legkedvezőbbek a középkötött, levegős és humuszban gazdag talajok. Ennek a követelménynek leginkább a homokos vályog- és vályogtalajok felelnek meg. A talajvíz még átmenetileg sem emelkedhet a gyökérzóna közelébe. Vizes, túl nedves talajokon a szederültetvény a gyökérkárosodás miatt rövidebb életű lesz és a Phytophtora-fertőzés veszélye is megnő. Érzékeny a talajuntságra is.
Kevésbé érzékeny viszont a talaj kémhatásával szemben; 4,5 és 7,5 pH-tartomány közötti talajokon is eredményesen termeszthető, de optimálisnak a 6,0- 6,5 pH tekinthető. Növényvédelmi szempontok miatt a burgonya, a paradicsom és a paprika nem alkalmas előveteménynek.
Szárazságtűrőbb, mint a málna, mégis nagyon vízigényes. Biztonságosan csak 700-800 mm-t meghaladó csapadékmennyiség mellett termeszthető. Különösen fontos a június–július és az augusztusi csapadék. Hazánkban árutermelő szederültetvényt csak öntözési lehetőség esetén ajánlatos telepíteni.